Laczák Géza Laczák Géza (1951) Ferenczy Noémi-díjas ötvös és fémműves iparművész
olyan kiváló mesterektől tanult és nyert művészi inspirációt, mint a
síkgeometrikus ábrázolás kiemelkedő magyarországi alakja, Lantos Ferenc festő,
valamint a plasztikus formaképzésre generációkat oktató híres művésztanár,
Rétfalvi Sándor szobrász. 1970-1975 között járt az Iparművészeti Főiskolára,
ahol mestere, Engelsz József a második világháború utáni ötvös nemzedék egyik
legnagyobb hatású tanára volt. Laczák Géza egyéni kifejezésmódja és stílusa már
a főiskolai diploma megszerzése után megmutatkozott, eltávolodott az
Engelsz-stílustól, hogy nonfiguratív és neokonstruktivista formavilágban alkossa
meg autonóm kisplasztikáit és használati tárgyait, valamint az építészeti
beruházásokhoz kapcsolódó fémműves munkáit. Érett művészi látásmódja a
nyolcvanas évek végére alakult ki, amikor az anyagkísérletezések következtében
rátalált egyéni stílusára, amelynek két meghatározó jellemzője van. Egyfelől a
fémmegmunkálásban az úgynevezett rogyasztásos eljárással alakít ki gyűrt
fémfelületeket, és a lánggal történő fémszínezéssel teszi egyedivé a tárgyak
megjelenését. Másfelől absztrakt kompozícióit allegorikus gesztusokkal ruházza
fel, ezáltal fémműves tárgyai önálló szobrokként rendelkeznek művészi
tulajdonságokkal. A rendszerváltást követően belsőépítészekkel együttműködve
fordult a modern dizájnszemléletű tárgyalkotás felé. A kétezres évek óta
alkotópályája legtermékenyebb időszakát éli. Anyaghasználatára szinte
kizárólagosan jellemző a rozsdamentes acél és a sárgaréz annak érdekében, hogy
ellenpontozó fénykezelést és kontrasztos felületi textúrákat érjen el. Az
ötvösművészetet megújító munkássága elismeréseként a Magyar Művészeti Akadémia
2014-ben levelező, 2022-ben rendes tagjává választotta.