Egy anekdota szerint Anthony de Mello jezsuita atya, ahogy illik, halála után
Szent Péternél jelentkezett a mennyország kapujánál. Az apostol azonban
kételkedve csóválta a fejét, nem volt benne biztos, hogy beengedheti-e a
szimpatikus, de nem éppen hagyományosan gondolkodó embert. Erre de Mello,
szokásához híven, elmesélt neki egy viccet. Péter óriási nevetésben tört ki,
mire Szent Pál is kijött. Újabb vicc, még nagyobb nevetés. Rövid időn belül az
egész mennyei udvar, Xavéri Szent Ferenc, Szent Ignác, Szent József és a
Szűzanya is szívből kacagva vették körül az új jövevényt a kapu előtt. A
fergeteges nevetésnél csak Isten hangja volt erősebb; a mennyei Atya - aki maga
is szereti a humort, különben miért teremtette volna az embert?