A Glass család története Múlt és jelen folyamatos párbeszéde ez a finoman szőtt,
lebilincselő történet, mely elevenen teremti újra egy zsidó család
tapasztalatait a huszadik század Európájában. - Philippe Sands, a Kelet-nyugati
utca és a Patkány út szerzője Hitler hatalomra jutásának idején Sara
Franciaországban élt, de ritkán beszélt erről az időszakról. Jóval a halála után
unokája, Hadley Freeman egy cipősdobozra bukkant a szekrényben. Egy titokzatos
idegennel készült fotót, egy, a Vöröskereszttől érkezett rejtélyes táviratot és
egy szignózott Picasso-rajzot talált benne. Kutatásba kezdett, melynek során
eljutott Picasso párizsi archívumától egy auvergne-i parasztház szobájáig, Long
Islandből Auschwitzig. Freeman úgy rakosgatja össze a családja múltját, akár egy
kirakóst, hogy minél többet megtudjon nagyanyja és három testvére, Jacques,
Henri és Alex életéről. Történetük - amely olykor tipikus, olykor megdöbbentő -
felvillantja a kelet-európai zsidóság egy újabb holokauszttapasztalatát.
Szeptember 24-én az őrök kirángatták Alexet az Excelsior-beli cellájából -
kékre-zöldre verve, kis híján megtörve -, és társaival együtt a vasútállomásra
hajtották. Várt rájuk egy vonat. Alig látták, mert az érzékeiket eltompította az
állomást betöltő éktelen lárma: férfiak, nők, gyerekek és csecsemők ordítottak,
sírtak, könyörögtek, miközben kíméletlen katonatisztek kiabáltak velük franciául
és németül. A lárma szívszakasztó és rémületes volt, bele lehetett halni. De
Alex rendíthetetlenül masírozott a vonat felé - emelt fővel, félelem nélkül,
ahogy egy légióstól elvárható. Mellette az a cellatársa, akivel a leginkább
összebarátkozott, egy hórihorgas francia, Jacques Schwob Héricourt; ugyanabba a
kocsiba kerültek nyolcvan társukkal együtt. - Lesz esély, hogy megszökjünk? Nem
bánhatnak velünk úgy, mint a birkákkal. Tennünk kell valamit - suttogta Alex
Héricourt-nak. De fogalmuk sem volt, mit tehetnének. Krimi, családtörténet, a
múlt század lebilincselő krónikája. Hadley Freeman egy cipősdoboznyi
emléktárgyból rekonstruálja családja történetét, egy olyan családét, amelyet a
vészkorszakban megpróbáltak eltörölni a föld színéről. Freeman pontosan látja
azokat a szürke zónákat, amelyeket a háborús időkben az emberek elfoglalnak; és
attól sem riad vissza, hogy rámutasson múlt és jelen gyűlölködésének rémisztő
párhuzamaira. Bátor és csodálatos könyv. - Nathan Englander