Zárójelek A lényegtelennek hitt részletek a legfontosabbak. Esős úton végigosonó
kóbor macskák. Szembejövő idegenek elkapott pillantása. (Ki nem tett pont a
mondat végén.) Nishihara Yoru, a fiatal japán lány a napfényes Spanyolországból
írja leveleit öccsének, Genkinek, miközben éjjelente a sötét utcákat járja egy
múltbeli árnyék lépteit követve. (Miért jár a férfi nyomában ilyen elszántan
vajon? Miért akar mindenáron a közelébe jutni?) Yoru életében minden pillanat
színlelés: az egyetem, a külföldi ösztöndíj, az utazás. De a művészetben nincs
helye tettetésnek. Amikor ecsetet ragad, nem hazudhat önmagának, különben a
festménynek nem lesz valódi ereje. Felszínes művet létrehozni könnyű, nem fáj,
nem tesz tönkre. De igazi képet alkotni, a részleteket megfigyelve, a
láthatatlant észrevéve: az hatalmat ad. Mert benne rejlik a megismerés ereje, a
pusztító kiszolgáltatottság és a valódi kapcsolatok minden kegyetlen szépsége.