A mítosz magyar megfelelője a népige szó lehetne. Megnyilatkozik szóban,
zenében, táncban, ábrázolásban. A néplélekből fakad, célja az örökítés az
időben. Ha egy nép nem törődik már mítoszaival, nem törődik istengyermeki
voltával sem. Csökkenő hitét ésszel pótolja, de egyre boldogtalanabb. Hiába
gyarapszik kívül, ha nincstelen szívében. Szabadságjogokba kapaszkodik
görcsösen, hiszen belül rab. Újjászületés iránt sóvárog, mert a pusztulás
rémével él. A kegyelmet kérni kell, a Szentháromság Egyisten úgy tud segíteni,
az Ég akkor nyílik meg. Fel kell néznünk rá úgy, ahogy szülőjére néz fel a
gyermek. Kint a nap és a hold alatt, és bent, a templomban és a szívünkben.