Szerző: Simon Róbert Corvina Kiadó, 2019 A Fontes Orientales újabb kötete az
iszlám történetszemléletét mutatja be: hogyan látták a muszlimok önmagukat, s
hogyan szemlélték mások történelmét. A szerző ezúttal is széles körű
összehasonlító anyag segítségével elemzi a történetírás csapdáit, egyéb
tudatformákkal való összefonódottságát, majd bemutatja az ókori keleti
(egyiptomi, izraeli és indiai) történetírás sajátszerűségét, s ezután vizsgálja
meg az iszlám történetlátását. Ez utóbbit a Próféta küldetése tagolja, s az ő
kora az egyetlen igazi, autentikus időszak, amikor minden történés jelentéssel
bír és megőrzésre érdemes, s amely visszafelé is, előre is mércét állít nemcsak
az iszlám, hanem a világtörténelem folyása számára is. Az iszlám történetírás
vizsgálata során a szerző sokrétűen elemzi a Korán és a prófétai hagyomány
szerepét a különböző műfajok kialakulásában, szemügyre veszi e történetlátás -
at-Tabarí meghatározó munkásságában tetőző - vonulatát, figyelmet fordít az
ettől eltérő, fontos műveket létrehozó történetírókra (mint al-Yacqúbí,
ad-Dínawarí és al-Maszcúdí), a világi kultúra, az adab hatására, majd alaposan
megvizsgálja a 11. század után kialakuló - a világi hatalom szolgálatában álló -
új fejleményeket. Mindezt ellenpontozza és betetőzi Ibn Khaldún elődök és
folytatók nélkül maradt - az eurázsiai steppeövezetben kialakult patrimóniális
birodalmiság törvényszerűségeit föltáró - egyedülálló történetlátása, amely a
tudományos történetírást alapozta meg. A kötet második része fontos forrás
gyanánt tartalmazza a mongol kori történetírás egyedülálló művét, Ibn at-Tiqtaqá
al-Fakhrí című anekdotázó, személyes hangvételű munkáját, amely a kalifátus
történetét mutatja be belülről: főszereplői, a kalifák és a wazírjaik lehangoló,
pőre valóságukban jelennek meg. E munka az iszlám történetét mintegy a hátsó
lépcső felől közelíti meg. A kötet adatai: Kötés: keménytáblás Megjelenés éve:
2019 Terjedelem: 556 oldal