Szerencsém volt és örömömre szolgált, hogy már kéziratban elolvashattam György
Horváth László tiszteletes monográfiáját Becskeházáról. Arról a 80 lelkes
színmagyar tornai faluról, amelynek nem is olyan régen még 300-nál is több
lakója volt. Ezt a falut is jellegzetes magyar sors sorvasztotta le. Az
országhatár melletti becskeháziak elveszítvén életterük jelentős részét, a
megélhetésért ma kénytelenek belső, távoli munkahelyekre járni, majd
következésképpen el is költözni. Fogyatkozik hát a falu népessége. És fölrémlik
az utolsó harangkondulás is... Történelmi és történeti szükségesség hát György
Horváth tiszteletes hangyaszorgalmú munkássága. Nehogy elvesszen még az emléke
is Becskeházának, aminthogy elveszett számtalan síkvidéki településünké, s
legfeljebb dűlőnevekben lehet nyomát találni. Anonymusunk jó háromszáz év múlva,
szinte szájhagyományok nyomán írta le a magyar honfoglalás történetét. György
Horváth tiszteletesünknek a nagyon becses orális adatok mellett még hiteles
forrásként szolgálnak az anyakönyvek és más írások is. Hiteles művet,
forrásmunkát ad tehát most ezzel a kötettel át a magyar utókornak. Isten áldása
legyen munkásságán.