Lajtai A hetvenes évek underground művészeti közegéből induló Lajtai Péter
változatos utat bejárva fordult újra egy modern médium, a digitális fotón
alapuló képzőművészet felé. Monumentális méretű, sok-sok képi egységből
összeálló, rétegzett műveivel kérdések sorára keresi a választ. Miként lehet
ismétléssel, apró változtatásokkal kiemelni a megismerhetetlen sokféleségből
azt, ami lényeges? Milyen kapcsolat van a rész és az egész között? Milyen módon
lehet eltávolodni a fényképtől ? a valóság hűen leképezett másától ?, és eljutni
egy összetettebb valóságig? Judaikai témájú munkáiban a szakrális és szekuláris
közötti határvidéket, a partikulárisból kibontható egyetemes jelentéseket
kutatja és mutatja fel. Teszi ezt úgy, hogy zenei kompozícióhoz hasonlatos
alkotásai nemcsak a közös emlékezet képi lenyomatai, hanem olyan, a láthatatlan
világra nyíló ablakok, meditációs objektumok is, melyek felszabadítják a
mindenkiben ott szunnyadó, egyetemes, mégis egyéni érzéseket