Menj, állíts őrt! A 26 éves, már New Yorkban élő Jean Louise Finch Scout
meglátogatja az alabamai Maycomban idős apját, Atticust. Még mindig nem
enyhültek az amerikai Délt formáló polgárjogi és politikai feszültségek, és a
fiatal nő találkozásába szülőföldjével keserűség vegyül, amikor kellemetlen
igazságok derülnek ki összetartó családjáról, szeretett városáról és a szívéhez
legközelebb álló emberekről. Elárasztják gyerekkorának emlékei, kételyek
ébrednek benne, vajon valódi értékek-e azok, amikben eddig hitt. A Ne bántsátok
a feketerigót! és a Menj, és állíts őrt! érzékenyen megírt történet egy
kamaszlányról, majd egy fiatal nőről, egy fájdalmakkal teli, de elkerülhetetlen
átalakuláson áteső világról. Az 1950-es években született és évtizedekig a
fiókban őrzött Menj, és állíts őrt! közelibb képet ad Harper Lee emberi és írói
erényeiről. Az eddig egykönyvesnek hitt író most végre közreadta a múlt
illúzióival való leszámolás, a bölcsesség, az emberség és az érzelmek humorral,
szeretettel, könnyed pontossággal megírt regényét. Megrendítő egyszerűséggel és
őszinteséggel idéz fel egy több mint fél évszázaddal ezelőtti kort, amelynek
nagyon is van üzenete a mához. Nem csak megerősíti a később alkotott és azonnal
világhírt hozó Ne bántsátok a feketerigót! című regény elévülhetetlen értékeit,
hanem kiegészíti, hozzátesz, mélyebb kontextusba helyezi az immár klasszikus
művet. Harper Lee 1926-ban született az alabamai Monroeville-ben. Az 1960-ban
megjelent Ne bántsátok a feketerigót! című regénye azonnal világhírűvé vált, egy
évvel később széppróza kategóriában Pulitzer-díjjal jutalmazták érte. A történet
alapján 1962-ben filmet forgattak Gregory Peck emlékezetes alakításával. A
szerző számos kitüntetést, díszdoktori címet kapott, de mindig visszautasította
az ezzel járó nyilvános szerepléseket. Soha nem gondoltam, hogy ekkora sikere
lesz a történetnek, olyasmi ez, mintha fejbe vágtak volna. [...] Egy kis
elismerésre vágytam csupán, de amint látják, sokat kaptam belőle, és ez
ugyanannyira ijesztő, mintha sosem foglalkoztak volna a könyvemmel nyilatkozta
egy 1964-ben készült interjúban.