Elbeszélések II. Kötetünk a Gyilkosok 1921-es és a Harun al Rasid 1924-es első
kiadására épül, de közreadja a második, 1928-as újabb elbeszéléseit is. Azt
szokás mondani, hogy a magyar irodalomban a költészet mellett vagy közvetlenül
utána az elbeszélés, a novella, a meghatározó műfaj, a hajtóerő, a minőségi
csúcs. Ahogyan minden általánosítás, úgy ez is csak részben igaz. Karinthy
esetében azonban el kell fogadnunk ezt az állítást. Egyénisége olyan rendkívüli
volt, hogy minden műfajban eredeti csapást vágott, de novelláiban kétségtelenül
a magyar irodalom csúcsait, azaz a világirodalom magaslatait érte el. Itt
összegyűjtött írásai részben a világháború élménykörében fogantak, legtöbbjükben
azonban eljutott a filozófiai és lélektani általánosításig, a közvetlen
hétköznapi élménytől az emberi magatartás örök emberi megfogalmazásáig.