Ügynökök, informátorok, jelentések Hogyan és miért akartak beszervezni az
ötvenes évek közepén egy kisvárosi zenetanárnőt? Mivel próbáltak rávenni az
együttműködésre egy vidéki gyermekgyógyászt, és az illető miként igyekezett
kibújni ez alól? Milyen szerepük volt az 1956 utáni megtorlásban az ügynököknek,
informátoroknak, besúgóknak, akik között akadtak olyanok, akiket zsarolással
szerveztek be, de olyanok is, akik önként jelentkeztek, és még kitalációkkal is
traktálták a tartótiszteket, csak hogy jó pontokat szerezzenek? Mi is volt az a
bizonyos K-lakás? És végül mikor, milyen körülmények között és miatt kellett
felszámolni a hosszú évtizedeken át fáradságosan és gondosan építgetett
ügynökhálózatot? A rendszerváltás óta eltelt több mint harminc évben sokszor
törtek ki késhegyig menő viták, olykor botrányok a kérdés miatt, hogy valóban
nyilvánosak-e az ügynökakták, valóban kutathatók-e a Rákosi- és a Kádár-korszak
állambiztonságának iratai. Bármit gondolnak is a történészek, szakemberek, a
közvélemény szerint a válasz egyértelmű nem. Takács Tibor ezt a nagyközönség
előtt részben még mindig feltáratlan állambiztonsági múltat mutatja be
tudományos igénnyel, ám közérthető formában. Könyvében megvizsgálja, milyen kép
él a köztudatban a politikai rendőrségről és annak tagjairól, szemlélteti,
hogyan épült fel és működött az ügynökhálózat az 1945-tól 1990-ig terjedő
időszakban, és részletes esettanulmányokban, konkrét emberi sorsokon keresztül
hozza közelebb az olvasóhoz a kort és szereplőit.