Tanár úr kérem A tízéves gyermek Karinthy bölcs szemlélődéssel, érett humorral
veszi tudomásul a felnőttek, a tanárok, sőt a többiek hibáit, erényeit is.
Szívvel-lélekkel él az iskolában, az osztályban, s bár mulat mindenen, mégis
nagyon komolyan, halálosan komolyan veszi az egészet. Ez derül ki a naplójából,
amely igazolja a Tanár úr kéremnek, ennek az örökérvényű írásnak érzelmi
keletkezését. Az osztály a legfőbb jó, soha annyit nem lehet nevetni, soha
annyira nem lehet félni, mint ahogy azt az ember az osztályban tette. Az ember
egy életen át nosztalgiával gondol vissza a hajdani örömökre, szorongásokra. S
hogy mennyire hiteles élmény Karinthyé, bizonyítja az, hogy az emberek
változnak, az iskolák, a diákok cserélődnek, de ez az élmény a ma gyereke,
felnőttje számára ugyanolyan friss erővel hat, éppolyan aktuális, mintha
mostanában történt volna meg, s éppen vele.