Az író a régi alföldi puszták hiteles krónikása, szerelmes rajongója,
fáradhatatlan vándora, a folklór avatott ismerője volt. Alakjai elsősorban
tanyasi emberek, pásztorok, diákok, de betyárok s pandúrok is. Főhőse ?Szuhay?,
a jókedélyű, furfangos, józan paraszti gondolkozású embert testesíti meg, aki a
bölcsességével sok problémát old meg. Történetei 3-4 generációra kiterjedő
időszakban játszódnak, az 1920-as évektől az 1820-as évekig visszamenőleg. Ez az
író felnőtt korától, a nagyapai generáció ifjúságáig való visszanyúlást jelenti.
Nyelvezete ízes-zengzetes, a népi realista történetek zamatos humora, az
Arany-Mikszáth-Tömörkény-Móra nevének jelezhető vonulathoz közelíti az írót,
akinek hangja jellegzetesen egyéni volt. Az író ? zalai Szalay László dr. ?
művei több, mint négy évtizeden keresztül letiltás alatt voltak, újbóli
megjelentetésükre nem kerülhetett sor. Az 1930-40-es években az első kiadások
nagy sikert értek el, erre az idósebb korosztály még emlékezni fog. A novellák
zavartalanul tiszta és nemes ösztönösségű magyarsága a mai generációk számára is
hűen mutatja be azt a világot, ahol a magyar nép gyökerei találhatók.