Hófehérke és a berlini fiúk A szerző több mint harminc éve lépett elő laikus
olvasóból hivatásos olvasóvá. Életrajzából egyértelműen kiviláglik, hogy amióta
csak olvasni tud, a könyvek határozzák meg az életét. Diákként azok közé
tartozott, akik már rég túl voltak az aktuális kötelező olvasmány elolvasásán,
amikor az iskolában az adott mű az irodalomórán feldolgozásra került. Egykori
kedvenceit később felnőtt fejjel persze újraolvasta. Könyvtárosként
természetesen jóval több könyvvel került kapcsolatba. Még több művel ismerkedett
meg, amikor az irodalom, az olvasás népszerűsítése volt a hivatali feladata. 15
esztendőn át dolgozott gyerekkönyvkiadóban, ahol az olvasott művekről
ismertetéseket, ajánló sorokat kellett írnia. És számos olyan gyerekkönyvíróval
készített interjút, akik sajnos ma már nincsenek közöttünk, de alkotásaik
folyamatosan megjelennek napjainkban is. Praktikus, pragmatikus módon
foglalkozott tehát gyermek- és ifjúsági irodalommal. S foglalkozik ma is, hiszen
majdnem egy évtizede állandó rovata van a Könyvhétben, egy-egy alkalommal akár
egy tucat gyerekeknek, illetve fiataloknak szóló könyvről legyen az
ismeretterjesztő vagy szépirodalom ad közre mini recenziókat. Kötetét ugyan nem
ezekből a cikkekből állította össze, de mégiscsak ezek alapozták meg azt.
Csokonai Attila írja: Be akartam mutatni néhány kiadót, amelyek a
gyerekkönyvkiadás legfontosabb műhelyeinek számítanak. A Könyvhétben megjelent
interjúim alanyai sikeres írók, de van közöttük illusztrátor is. Michael Endét
és Christine Nöstlingert jól ismeri a magyar olvasóközönség, számos művük
megjelent magyarul úgy gondoltam, érdemes róluk legalább portrévázlatot adnom.
Hangsúlyozni kívánom, nem irodalomtörténeti megközelítésben foglalkoztam velük,
nem is kritikákat írtam nyugodtan fogalmazhatok így: kedvet szeretnék ébreszteni
műveik elolvasásához. A három műelemzést kötetem legkiérleltebb részének ítélem.
Aztán egy tematikus rész következik, olyan téma, amelyet nem lehet megírni: ez a
háború. Összeszedtem néhány régebbi háborús ifjúsági regényt, majd sorra vettem
öt olyat, amelyet manapság adtak ki. A két csoport között óriási a szemléletbeli
különbség. Hiszen a mi kis világunk is óriási változáson ment át. Mindenesetre
nem kívántam az olvasó szájába rágni, hogy miképpen viszonyuljon az ismertetett
könyvekhez. A kötetet annotált bibliográfia zárja. CSOKONAI ATTILA (1951,
Kisbajom) a szegedi József Attila Tudományegyetemen magyar-német szakos tanári
diplomát szerzett, s több helyütt tanított, de mindenhol csak rövid ideig.
Könyvtárosi pályája is alig bő két évig tartott. Lényegében évtizedek óta
lapszerkesztőként és fordítóként dolgozik. 1975-ben kezdett verseket publikálni,
ez idáig három önálló kötete jelent meg: Rastignac a Szabadság-hegyen (Kozmosz
Könyvek, 1981), InEdith (Fekete Sas Kiadó, 2001), Dirádó (Fekete Sas Kiadó,
2006). Tagja a Magyar Írószövetségnek, valamint a Berzsenyi Társaságnak és a
Nagy Lajos Társaságnak. 1997 óta a Könyvhét főszerkesztő-helyettese.