Hozzáértők szokták elemezni, boncolgatva bizonygatni, hogy egy vers, rajz,
festmény, bármi, amit alkotásnak, vagy éppen műalkotásnak nevezünk, az mitől
szép, jó vagy éppen zseniális, esetleg csapnivaló. Magamat ilyesmire
alkalmatlannak tartom. Nem tudom megmondani, hogy Bartos Erika az olvasni se
tudó óvódásoknak ajánlott (valójában az édesanyáknak vagy éppen a fölolvasni
inkább ráérő nagyiknak, dédiknek szánt) versei mitől olyan talpraesettek,
megtanulásra ingerlők. Tessék végigfutni a rajzos tartalomjegyzék csupa
egyszavas címein! Villamosra, trolibuszra, még utcaseprő autóra is
kapaszkodhatsz, ha belefáradnál a szemlélődésbe. Hernyó, Csacsi, Tücsök,
Szarvasbogár... Mi mindent összehordott a Bárányfelhők alá a szerző, a nem
mindennapi képességgel, képességekkel megáldott Édesanya. Talán még zenét is
tudna kottázni a versek fölé. Szépség, tisztaság, gyermeki őszinteség ragyog
ránk ezekből a városi, nagyvárosi fogantatású versekből, rajzokból. De azt, hogy
a benzingőzös nagykörúti Dugó mitől lényegül át mosolyogtatóan kedves verssé,
azt fejtse meg az olvasó, vagy az olvasni még nem tudó verset hallgató. (Kányádi
Sándor)