A Wilhelm-dalok 1992-ben jelent meg először, s az elmúlt évtizedekben a
Tolnai-életmű kultikus darabjává vált. A versekből építkező regény énekese,
Wilhelm, a fogatlan félnótás felbukkant már az 1983-as Vidéki Orfeusz című kötet
egyik ciklusának mellékalakjaként, hogy aztán ebben a vajdasági folklórt és
szociográfiát is összeforrasztó naiv eposzban - ahogy Thomka Beáta írta -
avanzsáljon főhőssé. Tolnai a (perem)vidéki költő marginális szerepében rejlő
eredendő kiszolgáltatottságot és kisszerűséget töredékes, groteszk történésekben
villantja fel a dadogó poézis nyelvén. Wilhelm és a versek nyugtalan figurái,
köztük Vak Vigh Tibike vagy a lábatlan Baráth, a valóság és az imaginárius
határvidékén teremtett világban tévelyegnek, minduntalan elvágyódva, de örökre
ott őrlődve profán misztériumukban. én itt maradtam úgy maradtam itt hogy nem
mentem el sehova a szamaras vittus fia úgy maradt itt hogy elment elment
amerikába úgy könnyebb úgy sokkal könnyebb itt maradni