Arany Jánost és Petőfi Sándort, a magyar költészet két óriását szoros barátság
fűzte egymáshoz 1847 februárjától - attól a naptól, amikor Petőfi elolvasta a
Toldit - 1849 júliusáig, Petőfi haláláig. Kettejük levelezésében, ahogy Illyés
Gyula írta Petőfiről szóló könyvében, a magyar irodalom legszebb férfibarátsága
kezdődik. Regény sem ábrázolt még úgy önfeláldozást, önzetlenséget, mint amilyen
e két ember egymásnak s egymásról rótt írásában felénk árad. Levelezésük a
világirodalomban a legtökéletesebb alkotás két férfi egymás iránt való
vonzalmáról. Ebben a szűk két és fél évben több mint hatvan levelet váltanak, és
ezekben irodalmi, politikai, hazafiúi hitvallásuk mellett magánéletük számtalan
bensőséges pillanata is feltárul. A magyar irodalom és történelem e rövid, ám
annál ragyogóbb fejezetét tükröző levelezés Gáspár Sándor és Hirtling István
tolmácsolásában szólal meg.