Még egyszer Az augusztus az év vasárnapja. Én ennek megfelelően éppen úgy éltem
az életemet, mint az a gyerek, aki azt hazudja, hogy nem adtak fel semmit
matekból, és tök nyugodtan megnézheti az esti filmet, de csak azért, mert már
pontosan tudja, hogy be sem megy hétfőn az iskolába. Úgy tettem, mint aki nem
veszi észre, hogy pillanatokon belül véget ér a nyár, és olyan kijózanító
ötfokos reggelek jönnek neonfényes folyosókkal, mások energiaitalának és
dohányfüstjének tapintatlan szagával, hogy a saját gyomorsavamban fogok
megfulladni, és pillanatokon belül lesz itt akkora november, hogy hetekre
eltakarja a napot, és egy használható fényképet nem lehet majd készíteni a nyílt
utcán délben, mert annyira sötét lesz. Barna negyvenéves. Egy rendezvényszervező
cég kreatív igazgatója. Túlsúlyos, mozgáshiányos, háromgyerekes családapa,
félművelt, arrogáns, szorongó átlagember. Aki nem szereti se magát, se az
életét. Aki kezdi megérteni, hogy ő sem él örökké, és már sohasem fogja valóra
váltani a kamaszkori álmait. Amikor azonban az egyik unalmasnak induló napon egy
közhelyes félrelépéssel megpróbál kitörni a közhelyes életéből, még nem sejti,
hogy ezzel kihívja maga ellen a sorsot. Büntetése - vagy éppen jutalma? - pedig
az, hogy egy szürreális találkozás után újra le kell élnie az életét. Tessék,
most kezdheti elölről! Élhet máshogy. Úgy, ahogy eddig nem mert. Végig kell
csinálnia az egészet! Még egyszer. Spáh Dávid könyve a mai késő harmincas és
fiatal negyvenes korosztály generációs regénye, amely szívet tépő humorral, maró
gúnnyal mutatja be egy nemzedék útkeresését és életközepi válságát.