Holnapok - Barackvirág, Jáde és Gyöngy választása De mesélj magadról.
Megnősültél, emlékszem, valamikor régen. Paley Sinsan hallotta városi barátaitól
és mást azután nem is hallottunk rólad. Most már fiaid is bizonyára majdnem
felnőttek. Felnőhettek volna, ha lennének. Eszébe jutott Holdszirom és a rég
elfelejtett fájdalom. - Az asszony már meghalt - mondta kissé nyersen. - És
azóta... - Elhallgatott. Azóta annyi minden történt, nem sok értelme volna, hogy
mind elmondja. Nem azért jött, hogy magáról beszéljen. - Azóta újra megnősültem,
és most Hongkongban lakunk. Feleségemnek két kislánya van. - Ó - Mau-li hangja
akarata ellenére is részvétteljes volt. - Mi, keresztények úgy hisszük, hogy
lányokra éppolyan szükség van, mint fiúkra - állította határozottan. - Gyöngynek
és Jádének hívják őket. - Felix nem beszélt többet róluk, mert nem illik
leánygyermekekkel dicsekedni, még ha öt- és hatéves korukban már négyszáz betűt
tudnak is. Egy pillanatra maga előtt látta a két kerek fekete fejet, a két
ártatlan arcocskát. Behozták őket elbúcsúzni, elutazása előtt való nap. - Nem
szükséges, hogy ajándékot hozz Kantonból - mondta Gyöngy. - De ha mégis
szeretnénk valamit - mondta Jáde -, akkor olyan külföldi sakkfigurákat, mint
amilyenek neked vannak, igazi kis embereket, igazi lovakon. - De hiszen lányok
nem sakkoznak. A két kislány egymásra nézett, majd elfordultak, igen szigorú és
komoly arccal. - Ezek az alázatos nők szívesen megpróbálnák, ha lenne
sakkfigurájuk.