A francia romantika egyik legnagyobb történelemidéző vállalkozása (1831) a
középkor alkonyának Párizsát varázsolja elénk festői tarkaságával,
csőcselékével, ünnepi harangzúgással, korhely koldusok, csepűrágók
siserahadával, a gótikus templom nagyszerű, sejtelmes építőművészeti
látomásával. Ebben a háttérben bonyolódik a végzetes szépségű cigánylány,
Esmeralda szomorú szerelme a daliás íjászkapitánnyal, és Quasimodo, a szörnyeteg
harangozó megindító emberi tragédiája. A regény igazi főszereplője maga a
kőcsipkés Notre-Dame, az ősi székesegyház, mely úgy emelkedik ki a környező
sikátorok összevisszaságából, mint a modern Franciaország a viharosan vajúdó
középkorból.