Johan Bojer A nagy éhség antik (Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T.), é.n. 269
o., kemény kötés, jó állapotú 840.- Semmiféle vihar nem tombol úgy, mint az
északnyugati, amikor a hosszú téli estéken befészkelődik a fjeldek közé,
tajtékzón és zenebonásan. Hánytorgóra veri a fjordot, a csónakok fölhányják
cigánykerekeiket a szürke halászkunyhókig s a régi, biztos csűrhídlások
megereszkednek s úgy szállnak a falu fölé, akár a madarak. ŤHogy a csodába!ť
kiáltják a lányok fejés idején s négykézláb másznak át az udvaron; egyik
kezükben kialudt a gyertya s másik kezükből kihullt a rocska. S ŤJóságos ég!ť
kiáltják az öregasszonyok a kályhasuton s rémüldözve gondolnak a
lotofhalászokra, akik esetleg kint éjszakáznak ma is. De a csendes áprilisi Nap
annál fényesebben és lágyabban nevet le a fjord hasadékaira meg a hegyfokra. S
apálykor egész királysága emelkedik ki a furcsa szigeteknek, dünáknak és
tengerifűves szikláknak. Kisfiúk gázolnak köröskörül a fényes pocsétákban, ahol
apró félszegúszók siklanak tova, alig nagyobbak egy ötörésnél. Majd lélekzeni
kezd a sós víz meg a nedves, meleg ársziget, aztán a halászmadár megül egy nagy
kövön, földugja vörös csőrét a magasba s ráfüttyent a Napra: klip, klip ? itt a
tavasz.