Báthori Csaba Rilke-fordítás-trilógiájának ez a harmadik - záró - kötete (az
első kettő, a Csillagközi évek és a Tér és csillagok után) megint igazi
csemegékkel szolgál az olvasóknak: gyönyörű búcsú-ívben kerekíti le Rilke költői
életművét azzal az anyaggal, amelyben súlyos magányos versek, jelentős
töredékek, az olvasói szemhatáron eddig meg nem jelent remekművek sorakoznak.
Ebben a gyűjteményben különböző jellegű szövegek kaptak helyet. Akad itt néhány
nagyszerű befejezett költemény a tízes évekből (Narcissus, Óda Bellmanhoz), de
váratlanul meglepetést okozhat néhány gyönyörű prózavers is. A költő négy
gyászverséből itt olvashatjuk a Requiem egy fiúcska halálára című siratót, és
kötetünk tartalmazza a C. W. gróf hagyatékából című talányos Rilke-füzér teljes
anyagát, amely eddig szinte ismeretlen volt a magyar olvasók előtt. Kötetünk
amellett, hogy gondos merítésben kínálja a Rilke alaptémáihoz köthető töredékek,
cím nélküli félversek, kiegészítő változatok tömör darabjait, közöl egy-egy -
Rilke zárt formai kultúráját lazítgató - haikut vagy képverset, jelezve, hogy a
költőt a húszas években már-már a formai játékok kísértetei is megkörnyékezték.
Az Ezer láthatatlan újdonsága még, hogy a fordított versek alatt - ahol
szükséges - közli a német kiadás magyarázó jegyzeteit, s ezzel segít eligazodni
a nagy osztrák lírikus művészi labirintusában. Aki Rilkét olvas, nem egyszer
vigasztalást keres. Mindenesetre a szépségen túl ma feltétlen szükségünk van
arra, hogy a költészet nyelvén valaki komolyan beszéljen hozzánk. És Rilke
bizonyára ezt teszi, - hiszen érezzük, hogy minden nap megerősít telő
életünkben.