Az irodalom legnagyobb dicsői nem legigazibb jelzői egyúttal nemzetük irodalmi
színvonalának. A rendkívüli kimagasodás, a minő például egy Petőfié vagy egy
Arany Jánosé, nemzeti szerencse és boldog dicsekedés, de a kivételes
lángelmékből nem következtethetünk az értelmi, erkölcsi és ízlésbeli fokra,
melyet nemzetük az ő idejükben elért. A lángész, legyen bár a hang, a melyen
megnyilatkozik egészen nemzeti, mindig világcsoda. A nemzet irodalmi színvonalát
inkább azon jelesek után mérhetjük, a kik nem világraszóló nagyságok. a kik
egyéni tehetségét csak ugyanaz a nép érti meg, mely a nyelvüket. A kik
gondolatban és érzésben nemzetükön és korukon nincsenek túl s a kiknek művészete
öntudatosan szolgálja a nemzeti közízlést. Ám, a világraszóló lángelméken s a
nemezt irodalmi színvonalát jelző tehetségeken kívül, vannak olyan írói
egyéniségek is, melyek amazokhoz nem számíthatók ugyan, de bizonyos
kiválóságuknál fogva emezek tiszteletreméltó sorában sem férnek el...