Pásztor Zoltán patológus főorvost harminckilenc éves korában az országúton
kocsijának volánja mögött éri az infarktus. Fegyelmének maradék erejével még meg
tudja állítani a kocsit. Innen szállítják be az egyik budapesti kórházban,
?visszarángatják a nihilből?. Mozdulatlanul fekszik a kórházi ágyon karácsony
előestéjén, de éppen ez a mozdulatlanságra ítélő állapot ad végre számára végre
elég időt ahhoz, hogy végiggondolja múltját, életének olyan eseményeit, melyek
hatásainak összeadódása szinte törvényszerűen vezetett az infarktushoz.
Gondolataiból, emlékeiből kirajzolódik az olvasó előtt egy évekig tartó konok
küzdelem olyan emberek ellen, akik jelenünk anakronisztikus ?táblabírájaként?
hitbizományként akarják kezelni az élet rájuk bízott területét.