Guy de Maupassant Elbeszélések II. 1882-1884 antik (Európa Könyvkiadó), 1979 778
o., vászon kötés védőborítóval, jó állapotú védőborító sérült 740.- A gyűjtemény
második kötetében az író 1882 és 1884 között írt közel száz elbeszélése
olvasható. Maupassant igazi műfaja a rövid lélegzetű, feszes cselekményű
tárcanovella. A kor igényének megfelelően az epikai kerethelyzet még sok helyütt
őrzi a történetmondást hitelesítő fiktív eszközöket. Maupassant novelláinak
legismertebb témaköre a szerelem, a nemek közötti kapcsolatok világa roppant
sokszínűen jelenik meg: tragikusan groteszk, ironikus beállításban,
morbiditással színezve, szkepszissel fűszerezve. Képmutatás és számító józanság,
erkölcs és önző érdek ütközik össze ezekben a történetekben. A nyers érdek, a
pénz és vagyonszerzés motiválja sokszor a szenvedélyt, játszik bele házassági
komédiákba, férjek felszarvazásának históriájába (Ékszerek; Luneau-né esete). A
századvég nagy témája a perdita-motivika is sokarcú ? nemcsak vidám históriákra
nyílik alkalom, amikor eszes utcalányok járnak túl úri szeretőjük eszén,
megjelennek a téma tragikus vonásai is (Szemfényvesztés; Egy lány odisszeiája).
A kötet átlagából is kiemelkedő színvonalat képvisel néhány, a francia-porosz
háború idején játszódó elbeszélés: a megszállók elleni gyűlölet szenvedélyét is
pontosan, rezzenetlen hitelességgel ábrázolja az író. Többféle változatban
formálja meg azoknak az idős parasztoknak az alakját, akiknek gyűlölete nem
elvont hazaszeretetből fakad ? elpusztult gyerekeik életéért állnak mértéktelen
bosszút a porosz katonákon (Az öreg Milon; Ordas anyó). Normandiai
paraszttörténetek, életképek (Júdás apó; Amartin-lány), a párizsi
hivatalnoktársadalom ironikus portréi (Az esernyő; A pártfogó), hátborzongató
események leírásai (Szörnyszülöttek anyja; A gyermek) alkotnak még tematikus
köröket ennek az írói periódusnak a termésében.