Az Emberi színjáték egy egész francia századnak tanúsága és eleven múzeuma.
Sőt, az igazat megvallva, többet is tartalmaz, mint ez a század: gyökereit
egyenesen az 1789-es nemzedékbe ereszti, a francia Forradalomba s főképp a
gazdasági forradalomba, s vagyonok s a tulajdonok áttételének forradalmába...
Balzac világa s a XIX. század 1789-ben kezdődik, és - ugyancsak együtt s
egyszerre - 1914-ben végződik. Az Emberi színjáték az 1914-es nemzedékkel válik
történelmi regénnyé vagy ciklussá. Tulajdonképp csak azért ölelheti át a
századot, mivel Balzac nemzedéke ennek a századnak a tengelye. Balzac célja
éppen az volt, hogy egy könyvbe foglalhassa, egy könyvben fejezhesse ki ezt az ő
egész nemzedékét: oly becsvágy ez, amelyet majdnem minden regényíró tőle,
Balzactól örökölt s amelyet ő érzett át először, a maga teljességében. Egy
nemzedék - írja egyhelyt -, négy-ötezer jellegzetes egyéniségnek a drámája. S
művem nem más, mint maga ez a dráma. Ezt a nagy számot végül is körülbelül
ezerre korlátozta, ezer tipikus, jellegzetes, kiemelkedő egyénre. Regényírói
művészetével olyan módon tette őket tipikussá vagy kimagaslóvá, mint Rembrandt a
maga figuráit a fény és az árnyék alkémiájával...