Az első nemzeti park megalapításától számítjuk a tudatos természetvédelem
kezdetét. Az azóta eltelt 140 év alatt sokat tettek a világ, így a magyar
szakemberek is a növény- és állatvilág megmentéséért. A könyv szerzői röviden
ismertetik az első, az 1879-ben született magyar erdőtörvénytől kezdődő magyar
természetvédelem történetét, a nemzetközi természetvédelmi egyezmények,
megállapodások létrejöttének körülményeit, a magyar növényvilág védelmét
közvetlenül szolgáló együttműködési lehetőségeket. A mű túlnyomó része a védett
fajokat, gombákat, zuzmókat, mohákat, fás és lágy szárú növényeket ismerteti.
Rövid morfológiai leírásuk mellett az élőhelyüket veszélyeztető tényezőket,
védelmük lehetséges módjait, magyarországi előfordulásukat tartalmazza. A magyar
természetvédők aktív védelmi munkáját, a nemzeti parkok, a botanikus kertek
összefogását, a fajmegőrzési tervek megvalósulását jól példázzák a műben
ismertetett esettanulmányok, például a tartós szegfű, a dolomitlen, az erdélyi
hérics fajvédelme, mesterséges szaporítása, élőhelykezelése. A könyv függeléke a
természetvédelmet érintő rendeleteket, egyezményeket tartalmazza, az összesítő
táblázatok pedig a védett és veszélyeztetett növények természetvédelmi mutatóit
tárják fel. A mű méltó párja a Természetvédelmi állattan című könyvnek. A két mű
együttesen szolgálja a magyar természetvédelem ügyét, a gyakorló természetvédő
szakemberek továbbképzését, a közép- és felsőfokú természetvédelmi oktatást, a
magyar természetvédelem népszerűsítését.