A kínaiak szinte kizárólag zöld teát isznak. Ez egyszerűen a Camellia sinensis
napon szárított levele, amit szárítás közben enyhén megsodornak, törnek, hogy
ízanyagai jobban kioldódjanak, ha leforrázzák. A minősége a fajtán és a
termőterület hollétén kívül azon múlik, milyen zsenge a levele. A legjobb teát
az ágvégi, ki nem feslett levélrügy és a második kifeslő levélke adja.
Adagolása: A szokásos adag 1-2 gramm levélpor vagy aprított levél, termés. A
teaivás szokása Kínából ered, de az emberiség legelterjedtebb italának
felfedezése a legendák homályába vész. Az egyik változat szerint Sen-nung
császár Kr. e. 2737-ben ivóvizét forraltatta, amidőn egy hirtelen támadt
szélfuvallat az égő ágak közül néhány levelet belesodort a forró vízbe. Micsoda
császári ital lett a forralt vízből! Valószínű, miután a kínaiak régen rájöttek
arra, hogy a forralatlan víztől megbetegszenek, igyekeztek azt ízesebbé tenni, s
így találtak rá a teacserje leveleire. A tea nemcsak finom, hanem élénkít is,
erre mutat rá egy másik eredetlegenda. Bodhidharma, a zen buddhizmus
megalapítója kilenc évig elmélkedett lótuszülésben, a falnak fordulva. Amikor
nem tűrhette tovább, hogy le-lecsukódnak szemei az álmosságtól, levágta
szemhéjait. Belőlük nőttek az ébren tartó tea levelei...