Belépvén a harmadik évezredbe, II. János Pál pápa elhatározta, hogy
nyilvánosságra hozza a ,,fatimai titok'' harmadik részének szövegét. A 20.
századnak, az emberi történelem egyik leggyötrelmesebb századának drámai és
véres eseményei után, melyek ,,a földön járó édes Krisztus'' elleni merényletben
érték el csúcspontjukat, lehull a lepel egy valóságról, mely történelmet formál
és mélységében értelmezi azt, olyan lelki dimenzióban, amelyet a mai - gyakran
racionalizmussal fertőzött - közgondolkodás nem akar elfogadni. A
természetfölötti jelenések és jelek a történelem írásjelei. Az emberi dolgok
elevenére tapintva kísérik a világ folyamatát, s a hívőket és nem hívőket
egyaránt ámulatra késztetik. E megnyilvánulásoknak, melyek nem mondhatnak ellent
a hit tartalmának, a krisztusi örömhír központi tárgya felé kell irányulniuk: az
Atya szeretetére, mely megtérést ébreszt az emberekben és megajándékozza őket a
gyermeki ráhagyatkozás kegyelmével. Ilyen a fatimai üzenet is, mely megtérésre
és bűnbánatra inditó fölszólításával az evangélium szíve felé irányít és indít.