Bérczes László könyve életútinterjú. Beszélgetés Kovács nagyapa mozijáról és a
Nagykert rózsafáiról, a pélyi templom oltáráról és a velemi diófáról, a cannes-i
életműdíjról és a szomszéd Margitkáról, az angolkisasszonyokról és a főiskolai
felvételiről, mesterekről és pályatársakról. Majorelvtárs és Zsótér Sándor,
Grigorij Konszkij és Anatolij Vasziljev, Alföldi Róbert és Vidnyánszky Attila
itt ugyanolyan súllyal esik latba. Beszélgetés Törőcsik Mari szüleiről,
testvéreiről, gyermekeiről, szerelmeiről, férjeiről és az örök társról, Maár
Gyuláról, akivel egyszer majd a Fekete-tengerben fognak találkozni Beszélgetnek,
sört pattintanak, és örülnek, hogy süt a nap. Törőcsik Mari fesztelenül mesél,
és mindketten tudják, mi is tudjuk, hogy az emlékezet néha botlik, szalajt. Nem
is az itt a lényeg, hogy napra pontosan mi történt ennek a rendkívüli művésznek
az életében, hanem ahogy Bérczes László mondja azt keressük, ki az az ember,
akit Törőcsik Marinak hívnak. Hogyan él, hogyan közlekedik az emberek között,
hogyan gondolkodik. Hogyan tekint a világra. Sőt, bármilyen önző szándék, arra
hívom az olvasót, hogy Mari tekintetével nézzen a világra, amikor ezzel a
könyvvel találkozik. Azért akarom ezt, mert szerintem jó dolog így nézni a
világra. Az az egyszerű mondat jut eszembe, amit Zsótér mondott a Brand kapcsán.
Megmutatni egy embert. Ezt akarom. Egy embert, akit érdemes megmutatni.