Napjainkban a nem hívő emberek körében is világszerte felfokozott érdeklődés
nyilvánul meg Jézus Krisztus személye iránt. Betudható ez a világhírű Da
Vinci-kód című regény és film sikerének és a millenniumi időkkel szemben érzett
várakozásnak egyaránt. Ilyenkor az egyházi ünnepek még az ateistákat is magukkal
ragadják; hangulatuk és jelentésük arra ösztönöz, hogy behatóbban megismerjük a
keresztény legendákat, még ha nem is hiszünk azokban. Ez az érdeklődés okozza,
hogy sokan nem elégszenek meg az evangéliumokban megörökített
Krisztus-életrajzokkal, és többet szeretnének tudni a Megváltóról. Főleg azokról
az évekről, melyek kiestek az evangélisták érdeklődési köréből, melyekről szinte
semmit sem tudunk. Jézus élettörténetét az Újszövetség elbeszélései alapján
követheti nyomon az utókor. Mivel nem hagyott maga után írott szöveget, és mert
az evangéliumok sok helyen ellentmondanak egymásnak, rengeteg a megválaszolatlan
kérdés; nemcsak a tanításairól nincs hiteles feljegyzés, de még az is
bizonytalan, hogy merre élt, mit csinált, amíg Keresztelő Szent Jánoshoz nem
csatlakozott, sőt az is, hogy voltaképpen mikor született, és melyik évben
feszítették keresztre? Ezeket a kérdéseket egyetlen keresztény egyház sem
szereti, mint ahogyan nem támogatják azokat a kutatásokat sem, melyek Jézus
ismeretlen éveire szeretnének fényt deríteni. Ám ez az ellenállás semmi ahhoz
képest, amelyet Jézus kereszthalála utáni életével szemben fejtenek ki, ami
persze nem meglepő, hiszen a teória, mely szerint Krisztus nem halt meg a
kereszten és nem váltotta meg az emberiséget, alapjaiban támadja a
kereszténységet. A történetet ugyanis (mint az talán köztudott) nem Dan Brown, a
Da Vinci-kód szerzője találta ki, hanem számos történész kutatásain alapul. E
történészek pedig csupán egyetlen nézetben egyeztek meg egymással, nevezetesen,
hogy Jézus emberként élt tovább megfeszítése után. Hogy hol és hogyan, arról
megoszlanak a vélemények, s mi most ezeket a véleményeket igyekszünk csokorba
gyűjteni, anélkül, hogy közös nevezőre próbálnánk hozni őket.