Dorci a legkisebb az óvodában. Mindenki szeret vele játszani, mert kedves és
vidám, csak éppen azt nem szeretik, ha Dorci is szóhoz akar jutni! De őt sem
kell félteni: bebizonyítja, hogy a legkisebbre is figyelni kell. Persze ha az
ember ilyen kicsi, akkor más ügyes-bajos dolga is akad: például nem szívesen
végzi a dolgát az óvodai vécébe, ahogy a nagyok. Máskor meg az anyukája hiányzik
rettenetesen, hiába jár már jó ideje az óvodába. Vadadi Adrienn legkisebbeknek
szóló ovis történetei észrevétlenül járnak körül egy-egy problémát az ovisok
mindennapjain keresztül. Most a magabiztosság és a bátorság áll a középpontban,
hiszen Dorcinak ki kell vívnia a csoportban a helyét, és el kell engednie az
anyukáját. A könyv végén az író szülőknek szóló utószava olvasható.