Bevásárlásnál a pénztárnál az idős férfi az apróját számolta. Amikor a sorban
valaki türelmetlenkedett mögötte, a pénztárosnő avval nyugtatta, hogy hagyja
szegény boomert! Méltatlankodott. Én boomer? Nem lehetek, hiszen 41-ben
születtem, a baby boom meg csak 45-ben, a második világháború vége felé
kezdődött. Abból is látszik, hogy boomer, hogy tudja, mikor volt a második
világháború, mosolygott rá a pénztárban ülő kislány. Jásdi István új kötetében a
Balaton-parti árnyas fák alatt, egy pohár csopakit kortyolgatva, hajdani erős
fiúk és egykori szép lányok beszélgetnek valaha gyorsan pergő, immár meglassult
életük apró-cseprő vagy éppen fontos történéseiről és a világ sorsfordító
eseményeiről. Családról, barátságról, ünnepekről, szüretekről, betegségekről és
gyógyulásokról, 9/11-ről, klímaváltozásról, Covid-járványról, háborúról. A
kilencvenes és kétezres évek emlékei hol szikár, naplószerű bejegyzésekben, hol
finom humorral és iróniával átszőtt, olykor megható vagy fájdalmas életképekben
idéződnek meg. Az Oké, boomer lapjain egy nemzedék ad számot önmagának és az
utódainak életéről, elvégzett dolgairól az egyre gyorsabban múló idő és a
fel-felsejlő halál árnyékában. JÁSDI ISTVÁN 1947-ben született Budapesten.
Közgazdászként dolgozott Budapesten, Milánóban, Párizsban és ismét Budapesten.
Ötvenévesen új életet kezdett: feleségével megvásárolták Csopakon az egykori
Ranolder-pince romjait. Felújították, szőlőt telepítettek, és a szőlők között
álló, Balatonra néző vincellérházba költöztek. Húsz éve vezetik a kis birtokot,
és termelnek elegáns, karakteres csopaki borokat. Jásdi Istvánt 2017-ben a
borászszakma legjobbjai a Borászok Borászának választották. A Jásdi Pincében ma
is új évjáratok új csopaki borai érnek.