Részlet az Előszóból Nincs nagyobb kihívás, mint tárgyilagos krónikát írni
jelentős eseményekről, amelyeket az ember személyesen is átélt. Eleve nem könnyű
elfogulatlannak maradni az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatban - elvégre
afféle modern Dávid és Góliát-történetről van szó, azzal az eltéréssel, hogy itt
Góliát diadalmaskodott -, úgy pedig különösen nehéz, hogy jómagam is részt
vettem benne, jelen voltam a legnagyobb pillanataiban. Annyit biztosan én is
elmondhatok, mint Sieyés abbé , aki a kérdésre, hogy mit csinált a francia
forradalomban, így válaszolt: je l'ai survécu (túléltem). Ennél azonban többről
van szó: tanúja voltam szinte emberfeletti bátorságnak, gyalázatos politikai
árulásnak és a polgári lakosság elleni féktelen katonai fellépésnek, amelyben a
20. század annyira bővelkedett, és amely szemlátomást a 21. század első éveiben
sem ért még véget. Nem kétséges, hogy 1956 októberében forradalom zajlott le, de
a forradalom hamarosan átalakult valami mássá: háborúvá. . ... Sokáig haboztam,
a saját nézőpontomból írjam-e meg a forradalom történetét, de úgy éreztem, hogy
az események javára válik, ha szemtanú idézi fel őket. Igyekeztem megőrizni az
egyensúlyt történetírás és visszaemlékezés között; ügyeltem arra, nehogy
személyes beszámolót írjak, hiszen magától értetődően nem voltam jelen a
forradalom minden mozzanatánál, és alapvetően csak megfigyelőként vettem részt
Budapesten az 1956-os utcai eseményekben. Mások nálam sokkal nagyobb kockázatot
vállaltak, komolyabb árat fizetettek. Ezt a könyvet az ő emléküknek ajánlom.
Mindvégig igyekeztem a lehető legpontosabban, szenzációhajhászás nélkül
feljegyezni a történéseket és mozgatórugóikat. Budapesti tartózkodásom idején az
én magánéletemben is sok minden történt, ám erről nem kívánok itt beszámolni -
ez a könyv a magyar forradalomról, nem pedig rólam szól. Fényképezőgép vagyok -
írta Christopher Isherwood a náci hatalomátvétel előtt Berlinben töltött éveiről
-, nyitott rekesszel, teljesen passzív, felvételeket készítek, nem gondolkodom.
Egyszer majd mindezt előhívom, gondosan lemásolom, fixálom. Én is így voltam, s
vagyok is ezzel. Fényképezőgép voltam. Felvételeket készítettem bizonyos
jelenetekről, rögzítettem őket az emlékezetemben, akár egy harci tudósító
fekete-fehér felvételeit, és most mindezt előhívtam, hogy éreztessem, milyen
volt a forradalom, megmutassam, mit jelentett a helyszínen lenni, amikor a
történelem és a politika az utcán formálódott. TARTALOMJEGYZÉK Előszó 1. A
cseréplábú bálvány 2. Magyarország: mítosz és valóság 3. Magyarország és a
hidegháború 4. Szalámipolitika Látogatás a Fal mögött 5. Talpra magyar! 6.
Sokáig éljen a szabad, demokratikus és független Magyarország! Utazás a
forradalomba 7. Istenek alkonya a Dunán 8. A sok harcot megért város 9. Rabok
tovább nem leszünk! Köszönetnyilvánítások Bibliográfia Jegyzetek (Fordította:
Pető Márk)