A régebbi írók és kritikusok szinte csak jó, figyelemre méltó, rendkívüli
dolgokról számolnak be Leonardo da Vincit illetően. Sokoldalúan tehetséges,
szeretetre méltó és vonzó fiatalember képét vázolják fel, aki nemcsak a
képzőművészetek terén váltotta ki kortársai csodálatát, a tudományos és a zene
terén is kiemelkedett. A kritikusok előtt nem maradnak rejtve a művésznek
akkoriban nemigen elfogadható tulajdonságai sem. Homoszexuális vonzódását, ami
abban az időben büntetendő volt, már fiatal korában számon tartották, a 16.
században azonban a zseni magától értetődő velejárójaként méltányolták. Komolyan
felrótták azonban arra való hajlamát, hogy ne fejezze be a megkezdett munkákat;
s az életrajzírók ismételten kárhoztatják Leonardo érdeklődésének rendkívül
széles spektrumát, és e sokirányú érdeklődés közvetlen következményét
művészetére.