Weiszmayer és Fuchs A kötet Radnóti Ilonának, a pécsi Janus Pannonius Múzeum
2009-ben elhunyt történész-muzeológusának a baranyai zsidósággal kapcsolatos
írásait gyűjti egy csokorba. Radnóti Ilona történészi munkásságának meghatározó
részét mindvégig a baranyai, pécsi zsidóság történetének feltárása jelentette.
Széleskörű szakirodalmi tájékozottsága segítette felismerni az addigi kutatásban
tapasztalt hiányt. Ez indította arra, hogy ne a város és a megye zsidóságának
szenvedéstörténetével foglalkozzon, hanem annak társadalomtörténetét kutassa.
Azon belül is a kevéssé feltárt korai időszakot: a betelepüléstől az első
világháborúig. Különösen izgatták a kezdetek. Olyan kérdések, mint például:
Miért jelentek meg az izraeliták Baranyában és Pécsett később, mint az ország
más megyéiben és városaiban? Elsősorban azt vizsgálta, milyen típusú
településekre költöztek, milyen foglalkozásokat űztek, milyenek voltak jövedelmi
viszonyaik. Fontosnak tartotta, hogy alaposan megismerje és olvasóival
megismertesse vallási előírások által is szabályozott önszerveződésüket,
szokásaikat. Ezért foglalkozott legfontosabb egyesületeikkel és temetkezési
szokásaikkal. Nem kerülte el figyelmét a kiemelkedő személyiségek szerepe. Ezt
nemcsak az egyes tanulmányok fontos szereplői esetében fejtette ki. Önálló írást
szentelt a pécsi zsidóság kiemelkedő vallási vezetője, szellemi vezére, Perls
Ármin főrabbi munkásságának. Két fontos baranyai település ? Mohács és Siklós ?
zsidóságának hosszabb távú történetét áttekintve arra keresett választ, milyen
hatása volt az izraelita közösségnek a kisebb régiók központját képező városok
gazdasági és kulturális életére. Tanulmányait gazdag és elmélyült szakirodalmi
ismeretekkel, rendkívül alapos és precíz forrásfeltárással alapozta meg. Az
összeírások adatait pontosan értelmezve, sokoldalúan, több szempontból elemezve
adott igen árnyalt társadalomrajzot a 18. századi baranyai zsidókról. Írásai
azonban nem puszta adathalmazok. Radnóti jó érzékkel tárta fel, hogyan
befolyásolták az ország külső és belső, illetve egész társadalma gazdasági
helyzetének, a különböző társadalmi csoportok mentalitásának változásai a
zsidóság lehetőségeit, s ők miként használták ki ezeket. Külön figyelmet
érdemelnek a temetkezési szokásokkal kapcsolatos kutatásai. Egyrészt azért, mert
e munka megalapozásaként módszeresen feltárta a baranyai zsidó temetőket.
Muzeológusként és történész kutatóként tárgyi anyagot hasznosított egy olyan
kérdés vizsgálatához, amely a történészek többsége szerint csak statisztikák és
írásos dokumentumok alapján elemezhető. 1848 és a pécsi zsidók című tanulmánya
is több szempontból izgalmas és tanulságos. Egyrészt annak a furcsa
ellentmondásnak a bemutatása révén, hogy akkor lángoltak fel zsidóellenes
indulatok a magyar lakosság körében, amikor a forradalom győzelme megnyitotta az
utat a polgári átalakulás, s ennek egyik következményeként a társadalmi
egyenlőségének, s ezen belül a vallásfelekezetek egyenjogúságának megteremtése ?
így a zsidóság emancipációja előtt is. Mindezek révén tanulmányaiból egyszerre
kapunk plasztikus képet a zsidóság korabeli helyzetéről és a lakosság keresztény
többségének, illetve a hatóságoknak róluk alkotott véleményéről, velük
kapcsolatos ítéleteiről, tetteiről. Másrészt, a pontos elemzésekből világosan
rajzolódnak ki a Baranyára, illetve egyes településeire jellemző sajátosságok.
Ezek részben megerősítik, részben árnyalják a szakirodalomban korábban kialakult
képet ? azt is igazolva, hogy csak a konkrét viszonyok alapos elemzése révén
lehet reális, és nem feltétlenül általánosítható következtetésekre jutni egyes
jelenségekből.