Igaz szó igaz élet Képesek vagyunk-e kimondani önmagunkról akár másoknak, akár
magunknak az igazságot? Honnan származik az erre vonatkozó, talán lehetetlen, de
feltétlenül létező igény az emberben? Valóban mi akarjuk megvallani magunkról az
igazságot, vagy csupán olyan kulturális előírásoknak engedelmeskedünk tétován,
amelyeknek sem eredetét, sem szándékát nem ismerjük igazán? Milyen kapcsolatban
áll a kimondott igaz szó az életünkkel, amelyet igaznak tartunk vagy szeretnénk
igaznak tartani, és a szűkebb vagy tágabb értelemben vett közösséggel, amelynek
tagjai vagyunk? Nem jelent-e olykor valóságos megváltást az igazság kimondására
vonatkozó parancs magunk mögött hagyása? Ezekre a kérdésekre keresi a választ
legújabb könyvében Cseke Ákos, aki kísérletet tesz arra, hogy kritikai
értelemben megvizsgálja és felülvizsgálja a kései Foucault többek között
Euripidész, Szophoklész, Platón, Seneca és Cassianus műveire támaszkodó
elemzéseit, amelyek során a francia filozófus az igazság és az igazmondás
vallási, etikai és politikai parancsát és fogalmát mutatta be. Michel Foucault-t
1970-ben választották a Collge de France tanárává, onnantól fogva egészen
haláláig, 1984-ig tanított a nagy presztízsű intézményben. Az ezekben az években
tartott előadásai átiratát, amelyek alapvetően megváltoztatták a Foucault-ról
alkotott képünket, 1997 és 2015 között publikálták tizenhárom kötetben. Az Igaz
szó, igaz élet az első magyar nyelvű összefoglaló munka a kései Foucault
vonatkozó kutatásairól. Cseke Ákos a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára.
Legutóbbi kötete: Mennyi boldogságot bír el az ember? (Kortárs, 2014)