Auschwitz, 1942. A nácik számtalan életet kioltottak ? de valóban meghalhat-e
valaki, ha a története fennmarad? Etty Weil, a zsidó írónő, miután átbotorkált
Auschwitz félelmetes vaskapuján, Szajna-parti lakásába vágyik, ahol oly sokat
nevetett barátaival, és a lemezekkel teli polcok mellett elhelyezett, szeretett
írógépe mellé. Szörnyülködve látja, amint egy fiatal lányt, Danielle-t
könyörtelenül elszakítanak zokogó anyjától. Etty egyedül úgy segíthet rajta,
hogy összebarátkozik a szögesdrót fogságában rekedt, tizennégy éves
Danielle-lel, és megígéri neki, hogy nővéreként gondoskodik róla. Etty esténként
történeteket mesél Danielle-nek, és felépíti a képzelet és a remény gyönyörű
mentsvárát. Hamarosan ráébred, hogy a szűk barakkban a többi nő is figyelmesen
hallgatja a meséit. Arra bátorítja őket, hogy osszák meg életük történetét
sorstársaikkal, és beszéljenek szeretett gyermekeikről, szerelmi kapcsolataikról
és elveszett családjukról. Etty tudja, hogy túl kell élnie a borzalmakat, már
csak azért is, hogy betartsa a bátor nőknek tett ígéretét, és nem engedi, hogy a
történeteik feledésbe merüljenek. Azonban Etty minél több reményt ad
Danielle-nek, a lány annál nagyobb bátorságot merít, hogy fellázadjon a brutális
SS-őrök ellen. Etty igyekszik megóvni a kislányt ? saját életét és a megmentendő
történeteket egyaránt kockáztatja. Egy napon azonban Danielle túl messzire megy?
Vajon sikerül-e Ettynek időben megfékeznie, hogy megmentse őt? Vagy meg kell
fizetnie a legvégső árat az egyetlen dologért, amelyért valóban érdemes
meghalni: a szeretetért? Az auschwitzi mesélő szívszorító regény arról, hogyan
találjunk életcélt, ha már mindent elveszettnek hiszünk.