?Számadás életem elmúlt évtizedeiből? ? írja legújabb, gyűjteményes kötetének
bevezetőjében Iványi Gábor majd szerényen hozzáteszi: ?Nem tekintem magam
írónak, még közírónak sem. Egyszerűen csak bátorkodtam papírra vetni a
gondolataimat, melyek egy része megjelent már különféle nyomtatott lapokban,
folyóiratokban, illetve elhangzott beszédeim írott változatai. Mindezeket
kiegészítettem egy-két újabb teleírt lappal.? Kevés ma a hitelesebb ember Iványi
Gábornál; életművéhez, hitvallásához hű marad ebben a kötetben is. A Kiadó jó
szívvel ajánlja e kötetet mindenkinek, aki szívén viseli e 93 ezer
négyzetméternyi ország sorsának alakulását. Néhány fejezetcím: Közületek egy
elárul engem; Levél a miniszternek; Hozsanna a szamárcsikónak; Izrael most; A
gyermekek dicsérete; A mélységből kiáltok hozzád; Kicsit zavarba jöttem, sőt
talán el is szomorodtam; Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem;
Elengedés; Önkényesek; Pokol kapui; Gondolatok néhány kanál almaszósz kapcsán;
Szakszerűtlen szemlélődés az emberi nyomorúság felett; A padsor szélén Részlet
Lengyel László előszavából: Iványi Gábor eldöntötte, hogy megszervezi a
pénztelenek és hatalomnélküliek kisvilágát. A Dankó utcai Noé bárkájára menekíti
az embertelenség özönvize elől a hajléktalanokat, a szegény gyerekeket, a
menekülteket. Helyettünk, egy egész társadalom helyett. Helyettünk lett a
szegények embere. Helyettünk fogadta be az afgán orvosnőt és a kárpátaljai
menekült hegesztőt. Helyettünk ment el bocsánatot kérni Örményországba az azeri
baltás gyilkos kiadatásáért. Helyettünk avatott emléktáblát a
Kamenyec-Podolszkban elpusztított zsidókért. Helyettünk vitt élelmet ukrán
lerombolt falvakba. Helyettünk ember az embertelenségben Iványi Gábor
eltökéltsége és hite lenyűgöző. Számára az ego ismeretlen fogalom. Talán még a
szót sem ismeri. A zsidó szólásmondás szerint él, amely így szól, ?az utolsó
nadrágon nincsen zseb?, hiszen számára a földi javak csak illékony hívságok, nem
fontosak. Mindig közösségben gondolkozik, és csodálatos dolgokat visz véghez,
mindeközben az üldöztetés, amely részéül jutott, párját ritkítja. Mennyire jól
jelképezi mindezt az a kérdés, amely a ?hatalom? egyik akciója során került
piros betűkkel az Oltalom ház falán kifeszített fehér vászonra: Miért vagytok
kegyetlenek? Aggódom Gáborért, ugyanakkor tudom, mekkora erőt ad neki a
szeretet, amely körbeöleli, és a szolidaritás, amely oly nagyon hiányzik ebből a
társadalomból. Tudom, sokan megkérdőjelezik a tevékenységét, ám ezeknek az
embereknek azt javaslom, térjenek be a Fűtött utcába, menjenek el az iskoláiba,
töltsenek el ott egy órát, de inkább egy teljes napot. Ez a gyűjteményes kötet
Iványi Gábor irodalmi és filozófiai mélységeit éppúgy megmutatja, mint emberi
nagyságát. Ahogy a szerző írja: ?Számadás életem elmúlt évtizedeiből.?
Mindenkinek jó szívvel ajánlom e könyvet, miközben azt kívánom, hogy mindannyian
értsük és tiszteljük őt. Kocsis András Sándor, a könyv kiadója