1868. Beretvás József csendbiztos kannibál bűncselekmények után nyomoz. Az
elmúlt években többen is erőszakos halált haltak Csongrádban: testüket emberi
harapásnyomok borították. A lakosság egy Markoláb nevű, félig ember, félig
farkas gonosztevőtől retteg, aki áldozatait a Zasavica lápjába csalja. A
közbiztonság romló helyzete a bécsi udvarnak is feltűnik: Beretvás mellé
kirendelik Wimmert, az Osztrák-Magyar Birodalmi Zsandárság inspektorát. Wimmer
azt feltételezi, hogy a csendbiztos monarchia-ellenes lázadást szervez és a
gyilkosságokat csupán álcaként használja. A páros hamarosan felbérelt betyárok
és mákonyos szekták kereszttüzében találja magát. Az elkövető megtalálásához a
csendőrök kénytelenek félretenni az egymással szembeni előítéleteket és egy
keserves áldozatot követelő szabadságharc emlékezetét. A mindvégig
hátborzongató, horrorisztikus történet középpontjában a szeretetéhség áll,
melynek a különböző szerek által átélt kannibalizmus is csak egyfajta
kétségbeesett megnyilvánulása. A váratlan fordulatokkal tarkított regény a XIX.
századi magyar néphitből merít, ahol a boszorkányság ugyanúgy része volt a
hétköznapoknak, mint a templomba járás. Belekóstoló Kékhold. A lány furcsán
motyogni kezdett maga elé. Cinka is a Kékhold estéjén tűnt el. Két telihold
jelent meg egy hónapban. Elloptam a csendőri jelentés másolatát a Kormos
Ida-esetről a vásárhelyi őrsről. Általában a második telihold estejen történnek
az eltűnések. Ma van az első telihold az égen, a fiú a cellában kapott is egy
figyelmeztetést, tudta, hogy a másodikkal mar eljön érte a Markoláb. Mi hat éve
minden Kékholdkor itt vagyunk, Somnakaj bácsi mar a környék összes kését
megélezte, én mar az eszemet se tudom, mennyi kosarat fontam a járás
asszonyainak. Vártuk, hogy újra felbukkanjon a gyilkos. Ida eltűnésekor viszont
himlőm volt, és Somnakajnak a betegágyam mellett kellett maradnia. Az az év lett
volna a mi lehetőségünk, de elbaltáztuk. Csendbiztos úr, ha ismer valami nyomot,
ami a tetteshez vezet, kérem, mondja el nekünk... Somnakaj testét a
Kisboldogasszony halhatatlanná tette a gyászban, ő addig él, amig meg nem
bosszulja a lánya halálát. De a lelke el fog veszni, beleőrül a fajdalomba!