Mottó helyett: Ha egy parasztnak viccet mondasz, háromszor nevet rajta.
Először, amikor hallja, másodszor, amikor elmagyarázzák a poént, s harmadszor,
amikor megérti. Ha valaki egy politikusnak mesél viccet, az kétszer nevet rajta:
amikor hallja, majd amikor elmagyarázzák a poént. Megérteni sosem fogja. A
katonatiszt csak egyszer nevet: amikor elmeséled neki a viccet. Megmagyarázni
elvből nem engedi, s így nem is érti meg soha. Ha viszont egy zsidónak meséled a
viccet, rögtön azt mondja: ezt ismerem. És mesél egy jobbat... A zsidó
vicckultúrában a tragikus sorsú zsidóság elsősorban önmagán, saját botlásain,
gyengéin derül. A nem zsidók gyakran nem is értik a zsidó viccek humorát, pedig
a zsidóság némely gyengéjében bízvást a magukéra ismerhetnének. Bár nem hiányzik
a zsidó vicckultúrából a kívülállók megcsipkedése sem, először mégis az öngúny,
az önirónia ötlik a viccelemzők szemébe. A kötet gyűjtője, összeállítója szerint
a zsidó humor - leginkább pesti humor. Ezt tanúsítja e testes gyűjtemény.
Gazdagon megtalálhatók benne a bölcs rabbi történetei, a talmudisták és bóherek
elmés mondásai, az Izrael földjén játszódó viccek, az esküvőkről és a
házasságközvetőkről, a zsidó anyáról (Mámele) szóló poénok, a Móricka-viccek, a
gazdagok és szegények meg a zsidók és nem-zsidók viszonyával poénkodó
történetecskék, Osztropoli Herschel (a zsidó Lúdas Matyi) csalafintaságai, a
chelmi polgárok rátótias bolondságai, és a híres zsidókról szóló anekdoták.
Igazi ajándék Szűcs Édua rajzaival.