Egybegyűjtött filmművészeti írások 2. ?Kevés olyan filmrendezőt ismer a
filmtörténet, akiben a mesterségbeli tudás ? az anyag (a celluloid, a
videószalag), az eszközök (kamera- és optikafajták) alapos ismerete ? és az
elméleti felkészültség, s a képzelet ereje olyan egységben és egymást segítve
létezett, mint Bódy Gábor alkotó személyiségében? ? volt olvasható az
Egybegyűjtött filmművészeti írások 2006-ban megjelent 1. kötetének fülszövegén.
A helyzet azóta sem változott, így ha lehet, még jobban hiányzott a
háromkötetesre tervezett vállalkozás folytatása, amelyre majdnem másfél évtized
után kerül sor. Az 1. kötet részben a film ?filozófusát?, a filmről gondolkodó
Bódyt mutatta be elméleti írásainak, elemzéseinek, javaslatainak, illetve a
Filmiskola című, a Magyar Televízió számára készült oktatási anyag
forgatókönyvének közreadásával; másrészt a ?poéta?, a művész tevékenységét is
felidézte filmtervek, forgatókönyv-vázlatok, valamint a Magyar Dezső
rendezésében megvalósuló, Bódyval együtt jegyzett Agitátorok forgatókönyvének és
az Amerikai anzix forgatókönyv-változatainak publikálásával. Jelen kötet ez
utóbbit folytatja és egészíti ki Bódy két egész estés játékfilmje
forgatókönyvének, illetve hozzájuk kapcsolódó, különféle jellegű írásoknak a
megjelentetésével. A forgatókönyvek általában nem fedik teljes mértékben a
megvalósult filmet ? különösen így van ez Bódy esetében. A Psychének több
forgatókönyv-változata ismert, a Kutya éji dalának viszont nem létezett
hagyományos értelemben vett forgatókönyve. A filmekhez legközelebb álló írásos
anyagok közreadásával (a forgatókönyv mellett szinopszissal, jelenet- és
dialóglistával, vázlattal, bevezetővel, jegyzettel, interjúval, levéllel stb.)
betekintést nyerhetünk az alkotó műhelyébe, és nyomon követhetjük a mű
születését a koncepció kialakításától a film megvalósításának küszöbéig. Az
Egybegyűjtött filmművészeti írások végre teljessé váló kiadása reményeink
szerint újabb lendületet adhat a Bódy Gábor művészete körül zajló termékeny
eszmecserék folytatásának. Munkái a filmtörténeti kánonban kivívott rangos
helyük mellett így maradhatnak a magyar filmkultúra élő, szerves, jó értelemben
vett provokatív, szellemi frissességükből mit sem veszítő darabjai.