Az elmúlt évek egyik leghíresebb és legszélesebb körben vitatott és méltatott
nagyregénye. Lengyelországban a Nike-díjat, Nagy-Britanniában a Man Booker
International díjat nyerte el. A szerző 2019-ben megkapta az Irodalmi
Nobel-díjat. Olga Tokarczuk könyvének hősei nomádok, örök utazók. Nők, akik
tartalék fogkefét hordanak kézitáskájukban arra az esetre, ha sürgősen útra kell
kelniük, és férfiak, akik tíz perc alatt képesek utazásra készen összepakolni
minden holmijukat. Saját határaikon túllépő figurák, akikkel együtt a
Világegyetem végtelenségét élhetjük át, amíg tart az utazás. Ez a regény
egyszerre szól az emberi testről, az életről, a halálról, a mozgásról és a
vándorlásról. Szereplői között ott találjuk Philip Verheyent, aki a tizenhetedik
században saját amputált lábát boncolta fel és rajzolta meg anatómiai
pontossággal. De ott van Angelo Soliman is, az Észak-Amerikában született fekete
rabszolga, később Kazinczy Ferenc barátja, akinek holttestét császári parancsra
kitömték és kiállították a bécsi Természettudományi Múzeumban. De ott van annak
a huszonegyedik századi férfinak a szívszaggató története is, akinek felesége és
gyermeke egy horvát szigeten tűnik el rejtélyes körülmények között. Olga
Tokarczuk fantáziával és provokációval teli történetei korunk felszíne alá
vezetik olvasójukat, emberi létezésünk valódi mélységeibe. Eredeti, szenvedélyes
és remekül megírt. (Le Figaro) Európa szállodái jól tennék, ha minden
éjjeliszekrényen tartanának egyet ebből a könyvből. Nem tudok ennél a könyvnél
jobb útitársat elképzelni ezekben a viharos, fanatizmussal teli időkben. (The
Guardian) OLGA TOKARCZUK (1962) az egyik legolvasottabb lengyel író, könyvei 34
nyelven jelentek meg. Végzettsége szerint pszichológus. Egyetemi tanulmányai
idején önkéntesként viselkedészavaros serdülők pszichiátriai gondozóintézetében
dolgozott. 1985-től terapeutaként praktizált, és Jungot tanulmányozta, ami
hatással volt írásaira is. Első regényéért (Az Őskönyv nyomában, 1993; magyarul:
2000) rögtön elnyerte a Ko?cielski Alapítvány díját. Az igazi áttörést azonban
Őskor és más idők (1996; magyarul: 2011) és Nappali ház, éjjeli ház (1998;
magyarul: 2014) című regényei hozták meg számára. Két könyvét is (Begunok, 2007;
Jakub könyvei, 2014) a legrangosabbnak számító lengyel irodalmi díjjal (NIKE)
jutalmazták; előbbi regénye 2018-ban a Nemzetközi Booker-díjat is elnyerte. Olga
Tokarczuk életművéért 2019-ben megkapta az egy év késéssel kiosztott, 2018-as
irodalmi Nobel-díjat.