Baj van a gyerekkel? Bajban a szülő?! Mind a szülő, mind a gyermek alapvető
kérdése, önmarcangoló dilemmája: jó vagyok, vagy inkább rossz? Elég jó vagyok?
Túl rossz vagyok? Szorongáskeltő kérdések. Rossz a gyerek? Állítja a szülő, a
pedagógus vagy a nagyi, esetleg a szomszéd. Rossz, engedetlen, égetni való,
szófogadatlan, mindig a csínytevéseken jár az esze? Én nem erre fizettem be! -
állapítja meg a szülő dühösen, ugyanakkor görcsbe rándul a gyomra, mert azt
érzi, hogy valamit elrontott, hogy ő nem ilyen gyereket képzelt magának anno, és
nem ilyen anyának képzelte magát. Stresszhelyzetben mindenki feszültebb lesz,
gyerek és szülő egyaránt. A kisebb dolgok is nagyobbnak látszanak. Hamarabb
lobban, robban, loccsan minden. Aztán már egy állandó harcmezőn találjuk
magunkat, amiből nagyon nehéz kijönni, megtalálni a kijáratot, vagy letenni az
összes fegyvert. Pedig nem lehetetlen, csak lehet, hogy nem egyszerre kell
megcsinálni. Szépen fokozatosan, egymás után csendesíteni az éles lövedékeket, a
harcmezőt pedig játéktérré változtatni, új fegyvernemet találni, békés,
biztonságos eszközökkel megkeresni újra az utat egymáshoz.