A nácizmus s egyben a huszadik század egyik legrejtélyesebb figurája a
becsületes, nyílt tekintetű, kék szemű, német családapa, aki pedáns tisztviselő
módjára elvégzi munkáját a haláltáborban, majd hazamegy, és példás családi
életet él. Hogyan lehetséges? Sokan próbáltak már felelni erre a kérdésre, de
nem lehet: egyszerűen felfoghatatlan. Merle a legrégibb, legegyszerűbb írói
módszert választja: egyes szám első személyben, belülről ábrázolja a
táborparancsnokot kamaszkorától kezdve. És az olvasó egyszer csak azon kapja
magát, hogy már maga is tervezget, számol, gondolkozik, hogyan lehetne
ésszerűbben, hatékonyabban megszervezni a transzportok mozgatását, hogyan
lehetne megduplázni az üzem napi termelését. Annyira azonosul a főhőssel, hogy a
Feladat teljesítése közben elfeledkezik róla, hogy miről is van szó. S ha nem
csapja falhoz dühében a könyvet, akkor rájön, hogyan lehetséges: hát így. Ennyi
az egész. Ez ennek a könyvnek a legelképesztőbb tanulsága.