A Ji Csing, A változások könyve ? a kínai bölcsesség és jóslás könyve ? az egyik
legrégebbi írott emlék az emberiség történetében; eredete a régmúlt homályába
vész. Számtalan legenda és magyrázat tapadt hozzá az évszázadok során, ez
azonban a benne rejlő alapgondolatot sohesem érintette: vagyis azt, hogy
nincsennek állandó állapotok és helyzetek, mert minden örökösen változik: a
természetes éppen úgy, mint benne az ember, az emberi lélek és a közösség, a
társadalom. Ugyanakkor véletlenek sincsenek: az ember és a természet
kölcsönhatásának tükrében a változások bizonyos ősképeket követnek. Ezek az
ősképek alighanem ott élnek valamennyiünk tudattalanjában, s kellő önismerettel
felszínre hozhatók akkor is, ha ez európai és nem a keleti kultúra gyermekei
vagyunk. A Ji Csin a világ teljességének állandóságát a lüktető, változó
mozgásba ragadja meg, szoros rokonságban azzal a taoista bölcsességgel, melyben
így fogalmazódik meg ugyanez: \Az Út örök és tétlen, mégis mindent végbevisz
észrevétlen.\ A tanácskérőnek, aki jelen és jövője lehetőségeit kutatja, rá kell
hangolódnia a könyv példázataira, szimbolikus, képes beszédére, cselekvően be
kell kapcsolódnia a jóslás, ill. a jövőbe látás folyamatába, azzal értelmeznie
kell a kapott útmutatásokat. Ez a fáradozás azonban hamarosan busásan megtérül
mert segít visszatalálni ahhoz az ősi szemléletmódhoz, amelyben ember és
természet egysége még töretlen, és mélységes önismerethez vezet, melyben
megélhetjük embertársainké és önmagunk változásainak és állandóságának
harmóniáját.