Vadasszony Olyslaegers regényének fő színtere egy antwerpeni fogadó, ahol
kavalkádszerűen elevenedik meg a 16. századi kereskedőváros sokszínű világa.
Pápisták és kálvinisták, nyomdászok és humanisták, hidegfejű üzletemberek és
eszméiknek élő humanisták, no meg besúgók és provokátorok, művészek,
prostituáltak és besorolhatatlan, titokzatos figurák ülnek egymás mellett a
mindenki előtt nyitva álló ivószobában. Még a híres magyar polihisztor, Sambucus
is megfordul itt a két kutyájával. A történet elbeszélője Beer ('Medve'), a
fogadós. Zaklatott lélek, részben azért is, mert már három feleségét
elvesztette, s mert olyannyira szívén viseli városa sorsát. A mindenkivel
kedélyes vendéglátó józan számítása ellenére nem akar kívülálló maradni; ám akár
szerelemben, akár barátságban forrna össze másokkal, újra meg újra az egység
hiányával vagy saját kirekesztettségével szembesül. Mígnem egy fedél alatt
találja magát egy mindenkinél idegenebb lénnyel - a vadasszonnyal. Beer sorsa
elválaszthatatlan a Schelde-parti Antwerpenétől: Olyslaegers kivételes láttató
erővel és nagy nyelvi leleménnyel mutatja meg, hogyan lesz úrrá a gazdagságába
belekényelmesedett, szabadságára és toleranciájára büszke városon néhány év
leforgása alatt a széthúzás, zűrzavar és kiszolgáltatottság, hogyan apad el a
folyónak köszönhető termékenység, hogyan özönli el a vér az utcákat. És ami a
Védőr olvasóinak ismerős lehet: úgy forgat össze viszonyokat, indítékokat és
nézőpontokat, hogy végül ember el nem választja egymástól az árulást és a
jótetteket. Antwerpen címerében a város jeleit - a háromtornyú várat és a hat
fehér meg piros szerencserózsát, melyek a szabadságokat jelképezik - kettős alak
fogja közre: egy vadember és egy vadasszony. Úgy állnak ott, mint jele az
egységnek, s szavatolnak a folyóparti város szabadságáért. Történetem a
vademberé, akit eljátszottam, s a vadasszonyé, aki csak önmaga maradt, és így
vezetett el a szívéig. De velük együtt egy város története is, amely magát
szaggatta darabokra, ahol az egység megszülte a szabadságot, majd ez a szabadság
felemésztette az egységet, mint ahogy magamról is azt gondoltam, hogy
felemésztett a saját iszonyatom.