1848-49 emlékezete a dualizmus korában A történelem az emlékezés élete, tartja a
mondás. Az emlékezettörténet a történettudomány kiemelt fontosságú ága. Mindig
van aktualitása. A Kedves Olvasó egy olyan könyvet tarthat most a kezében,
melynek célja a dualizmus korának emlékezettörténeti vonatkozású bemutatása egy
másik jelentős korszak: 1848-49 viszonylatában. Magyarán, hogy 1867 után mit
gondoltak e jeles korszak egyes kiemelkedő eseményeiről, személyiségeiről.
Széchenyi, Kossuth és Görgei a három főszereplő. A legnagyobbnak tartott magyar,
a száműzött szabadsághős kormányzó és a zseniális, de árulónak kikiáltott
tábornok. Emellett három fontos esemény emlékezete jelenik meg részletesen: a
márciusi forradalom, az 1849. júliusában vívott nyári váci csata, valamint a
tragikus október hatodika. Betekintünk a vizsgált helyi (Váczi Közlöny, Váci
Hírlap, Eger, Egri Ujság), valamint az országos (Alkotmány, Független
Magyarország) lapok rövid történetébe, szerkesztői hátterébe; kitérünk a civil
egyesületek emlékezeti jelentőségére; a váci püspök hatására a lokális katolikus
sajtó befolyásolásában. Kitérünk arra, hogy mennyire és milyen módon rivalizált
március tizenötödike emlékezete a július 17-i váci csatáéval az elsőbbségért
Vácott. Nyomon követjük, hogy pl. március tizenötödike vagy Kossuth, illetve
Széchenyi megítélése mennyire hűen tükrözte egy adott lap, illetve az általa
képviselt politikai irányvonal orientációját. Tanúi lehetünk annak, hogy a
Kossuth-kultusz miként uralta a kollektív emlékezetet és hogy a legnagyobb
magyar és a magyar Napóleonesetében ennek milyen hatásai voltak emlékezetükre. A
sajtó széles palettáját tekintjük végig a liberálistól a konzervatívig. Dr. Bea
Csaba történész egy átfogó és érdekes utazásra invitálja az Olvasót a 19.
századi Magyarországra.