A folyó éneke A remény arra sarkallja az embert, hogy olyasmiről álmodjon, ami
nem lehetséges... 1834., Karib-szigetek. A rabszolgaságot ugyan eltörölték a
barbadosi ültetvényeken, de ezzel a kiszolgáltatottság és függés csak új nevet
kapott. Rachel, aki születése óta a gazdájának dolgozik, még hat évig kénytelen
a cukornádföldeken robotolni. Az egyre fojtóbb és zártabb életet élő asszony
egyetlen gondolatba kapaszkodik kétségbeesetten; meg kell találnia a gyermekeit,
akiket az évek során kivétel nélkül elragadtak tőle. Olyan erős ez a vágy, hogy
elszökik és hosszú, veszélyes útra indul, hogy ráleljen az igazságra, még ha az
elviselhetetlennel kell is szembe néznie. Eleanor Shearer regénye megrendítő
történet az anyai szeretetről, a soha el nem haló reményről és kitartásról.
Csodálatos elbeszélés arról, mit is jelent valójában a szabadság, és hogy
hányféle módon találhatunk rá. Azon az éjszakán Rachel megint ugyanazt álmodta.
A felperzselt fák. Mellette Micah. - Hát én nem ilyennek képzeltem - szólalt meg
a fia. - Mi az, amit nem ilyennek képzeltél? - A szabadságot. Rachel tekintete
végigsuhant az őket körülvevő halott erdőn. - Nem. Hát én se ilyennek képzeltem.