Irodalmi kommunikáció és műfajiság Annak ellenére, hogy Jókai Mór a
világirodalom máig legnagyobb hatású magyar alkotója, az életmű feldolgozottsága
meglepően alacsony: nem készült kritikai életrajz, sem katalógus az életében
megjelent művekről, a fellelhető kéziratokról; keveset tudunk a szövegek
poétikai, retorikai és irodalmi kommunikációs működésmódjairól. Szövegeinek a
romantikához és a modernséghez való viszonya is a megoldatlan problémák közé
tartozott, amely önmagán túlmutatóan a magyar irodalmi modernség kezdetének
kérdését, a máig virulens ?megkésettségmítoszokat? is érinti. Pedig a magyar
századfordulós modernség Jókai Mór szövegeivel kezdődik. A könyv fejezetei azt
követik nyomon, hogy a magyar narratív fikció hagyományából Jókai mit tanul, és
a 19. században kialakuló új nyilvánosság, a populáris kommunikáció új rendjére
reagálva miként jut el a modernségig. A könyv a populáris kommunikáció, a
populáris nyilvánosság, a falusi történet témái mellett Jókai olyan modern
szövegeit tárgyalja, amelyek azt bizonyítják, hogy Flaubert nem Jókai
ellenpontja, hanem társa a modern prózával való kísérletekben, amennyiben Jókai
is a szcenikus szerkesztés, a deperszonalizáló elbeszélés, a metafikciós
eljárások révén alkotta újra a regény műfaját.